Régi vers 2.

Majdnem elfelejtettem ezt. 
Szóval még egy pár régi vers (nagyon sok volt 😅). 

Ezek kb. ugyanazok lettek, csak pár nap különbséggel születtek. 

Nyári szellők

I.

Nyári szellő voltál, lágyan simogattál,
Szerelemre, vágyakozásra tanítottál.
Én hiába üldöztelek, szellő voltál,
Nyugtod nem volt, könnyen továbbálltál.
Mikor arra jártál, éreztelek,
Minden levél, fűszál veled libegett.
Könnyed voltál, fesztelen,
Csak csodáltalak szüntelen. 
Mikor azt hittem végre elérlek,
Dühöngő vihar tört elő belőled.
Sötét fellegeket és vihart szítottál,
Majd döntöttél, és a mélybe taszítottál.
Azóta is csak vágyom a meleg nyári szellőt,
De nekem már csak orkán leszel, pusztító, gyötrő.


II.

Lágy nyári szellő voltál,
Átöleltél, megsimogattál,
De jött az ősz és én elengedtelek,
Légy metsző szél, zúgó fergeteg.
Majd újra jött a nyár, vártam a szellőt,
De mikor a legjobban kellett Ő nem jött.
Mást ölel már át, mást simogat,
Nekem csak a metsző, hideg szél marad.

Bakancsbúcsú

2013.11.03.

 

2025.08.08.

Eltelt majdnem 12 év. El kellett búcsúzni ettől a bakancstól. Mire hazaértem mindkét talpa elhagyott.😅

Régi vers 1.

Szóval régi versek...

Semmi világmegváltó gondolat vagy ilyesmi, csak egy fiatal lány versei egy fiúról/fiúhoz.

Bizonyos okokból pontos dátumok nélkül, de 2009 és 2013 között íródtak.

Egy a sok közül:

Látomás-Látom más

Csak nézem a fekete képernyőt és semmi nem jut eszembe.
Szeretnék melletted feküdni, érezni az arcod izzását,
A szíved minden egyes apró dobbanását.
Hallani szuszogásod, megfogni nyirkos kezed,
Kérd, hogy soha többé el ne engedjelek.
A kép hibás, nem te vagy akit most elmém lát,
Hanem a Múlt rejtélyes árnya, szívem nehéz rakománya.
Viszlát jelen, helló Múlt. Ez már nekem túl abszurd.

Régi versek

Az, hogy Bori egy nagyon szép versét tett közzé a blogján egészen elgondolkoztatott, hogy én is megoszthatnám egy-két régi (nem annyira szép) versem. Annyira régiek, hogy igazán már senkit nem bántana, és akihez szólt amúgy sem olvasná a blogot. :) 

Még kicsit morfondírozok rajta, aztán majd meglátjuk.

Eső

Zuhogó esőben céltalanul (valójában a gyermek levegőztetése miatt) sétálgatni jó dolog. Kár, hogy ezt korábban elfelejtettem.

17 éve

 Ezek a képek tegnaphoz képest 17 évvel ezelőtt készültek, akkoriban 17 évesekről:

Fáradtak voltunk? Igen!

Meleg volt? Igen!

Jó volt? Igen! :) 

Ha nem is mostanában, de egyszer jó lenne visszamenni, megnézni ott mi változott az elmúlt 17 évben.

Itt nagyon sok minden...

So fluffy i'm gonna die!

Ilyen kis szépségeket "gyártok". :)

Hopp...

Legutóbb, mikor Borinál és Botinál voltunk megnézni a lakásukat, akkor Boti megemlítette, hogy milyen régen írtam a blogomba. Megnéztem. Igaza volt. Már lassan másfél éve. Azóta történt pár dolog. Most a BME padjait koptatom, de már elvileg csak egy évem van hátra belőle. Már el is kezdtem a diplomamunkámhoz szükséges kutatást. Valami ilyesmi lesz a diplomamunkám címe: Bioszén hatásának vizsgálata a talaj mikrobiális aktivitására. 
Így most számolom a bacikat gyakorlásként. És nagyon kedves bacik fejlődtek ki. Kaptam tőlük "rózsát".

Egyelőre ennyi. 

Első valódi munkanap

Ma töltöttem el első munkanapomat az Észak-Magyarországi Környezetvédelmi és Természetvédelmi Felügyelőség Hulladékgazdálkodási osztályán. :)
Bizony ez már olyan rendes munka. Nem egyetemi kutatás, nem diákmunka, hanem olyan igazi. Fizetést is kapok majd érte, meg titoktartásit is kellett aláírni és még ebédszünet is van. :)
Egyelőre szokni kell a korán kelést, meg az egész napos papír vagy monitor irányába bámulást, meg a sok gépelést, de csak belejövök majd és még némi szakmai tapasztalatot is szerzek őszig.

Hiánypótlás

2013. december hetedike óta eltelt némi idő, és történt is egy, s más.
Volt karácsony, mindenféle ajándékokkal, aztán Corner barátokkal, aztán Zöld-sárkány barátokkal, majd Szilveszter Petyánál. És hipp-hopp 2014. Majd következett a tanulás, de tényleg. Akkor úgy elkezdtem, hogy csak na, de közben azért próbáltam emberi lény maradni és beszélni másokkal, mert a kommunikáció még ilyenkor is fontos (meg persze a koffein, a koffein nagyon :D ). Megvolt az államvizsgám, és nocsak, a tanulás eredménye (vagy a bevitt koffeiné) meglett, ugyanis sikerült egy csodaszép jeles záróvizsgát kerekítenem, bár ezt először nem igazán tudtam értékelni, sőt most sem, csak már megszoktam, hogy ennek nagyon kell örülni.
Záróvizsga után következett a megérdemelt pihenés. Most pedig megy az agyalás, hogy hova tovább, aminek majd a ponthatárok megállapításakor eredménye is lesz. Azt sajnálom, hogy egyelőre (Látod Petya? Figyeltem! :P) nincs állásom (ami egyébként is csak szeptemberig kellene), de azért nem unatkozok. A családom mindenféle feladattal ellát, meg egyébként is van egy személy, akivel lehet és jó is minden nap találkozni. :)
Volt gyűrű- és kupaavató szakestélyünk is, ahol lett szép gyűrűm, olyan igazi bányászos-mérnökös, meg lett szép kupám, fokosom, valétaívem, daloskönyvem. Így már tényleg olyan, mintha befejeztem volna egy újabb szakaszt.
Kicsit voltam még bent a tanszéken is segíteni, az egyik régebbi kutatásom befejezésében. Aztán pedig mentem telet keresni Zakopane-ba, ahol találtam is, de közbe ide is megérkezett. Mindenesetre jó volt kicsit megint kikapcsolódni és magas hegyeket látni.
Diplomaosztóm, csak február 13-án lesz, kicsit már azért várom, hogy átadják és megköszönjem, és tárgyi bizonyítéka is legyen ennek a diplomának, nem csak egy Neptun-ban érkezett üzenet.
Röviden ennyi.

U.I.: Majd elfelejtettem, hogy levágattam a hajam rövidre. :)

Védés

Szakdolgozat leadva, már a védésre lehet készülni.

" Lángész nem követ el hibákat. Tévedései akaratlagosak és a felfedezés kapui."
James Joyce - Ulysses

A szakdolgozat-védésem mottója. :P

Szakdolgozat írás helyett bármi

Mivel egyre sürgetőbben kellene írnom a kis drágám, ezért egyre több olyan ötletem támad ami teljesen felesleges, de miért is ne. :)
Ilyen volt a régi asztali gépemről az adatok átmentése a laptopra. A régi gép úgy 4 és fél éve a szekrényem tetején pihent, de elsőre bekapcsolt és hibátlanul, illetve a már régebben is ismert hibájával működött. Sok mókás régi dolog volt ám rajta.
Ezek közül párat itt is elhelyezek.
1. Egy tapskapcsoló kapcsolási rajza:

2. Tündivel közös kép az Alliance Francaise-ben tartott egyik program után (kicsit még rövidebb volt a hajam):

3. Hülye gondolatok gyűjteményének három tagja:

"Mindennek rend a lelke, de a lelkemnek nem a rend a mindene."

"Messzelátó halott-hús szemmel figyelte az utca bájos-baljós, csöndesen visszataszító képét a szikrázó reggeli napfényben tündökölve."
"Lepkék szállnak az izzó napfény fogságából szabadultan a lassú este kúszó homályában."

4.0 óra alvás után készült kép (láthatóan már akkor is jól bírtam az éjszakázást :P):

5. Léda már 2007-ben is füvet evett:

6. És a végére a legkedvesebb emléket, egy verset:

Ösztön

"Gyengéd nyári szellő cirógatta selymes orcádat,

Játékos kisgyerekként csodáltam könnyed csodádat,

Azt az isteni szépséget, mely fennséges énedből áradt.

Szemeim kinyíltak tágra, kicsiny szívem se maradt zárva,

Életre keltetted bennem azt a gyermekes, titkolt vágyat,

Hogy megérintselek és az érzést emlékeimbe zárjam.

Mint csillagok az égen, szemeid úgy tündököltek: szépen,

Kíváncsian ragyogó sötétségük mélységébe néztem,

Szívem elárasztották melegséggel és többé nem féltem.

Dús, barna hajzatod varázssal ragyogta be a Nap fénye,

Szerettem volna két kezemmel összekócolni merészen,

De nagyon reszkedtem, hogy nem tudtam volna elég gyengéden.

Megütötték az orrom a környéken virágzó illatok,

Közülük az egyetlen örök elkábított: az illatod,

Mélyen szippantottam, gondoltam belőled másnak nem adok.

Önzőn és félénken néztelek, mikor meghallottam hangod,

Férfias ösztön utasított: félretoltam mindkét karod,

Megfogtam a karcsú derekad, magamhoz húztalak nagyon.

Ifjú testemhez szorítottam csinos, nőies alkatod,

Megkívántalak csókolni, ajkammal lógni az ajkadon,

Próbálkoztam, de szíven találva éreztem, hogy nem hagyod.

Ekkor döbbentem rá, hogy csak érted érdemes élnem-halnom,

Melletted éreztem: élek, nemcsak pusztán létezem: vagyok,

Könnyed végzetem ott rejtőzött benned: csengő-bongó hangod.

Távolodó, örökre búcsúzó formádat csak rontotta

A könnyözön, amely bámuló szemeim mosta szorgosan,

Viszont aznap éjjel a Szinva a vérözönöm sodorta,

Amely örökké az élet szépséges tengerét mocskolja,

Azóta ott úszok a földi fellegekben holtan

Ajkaim ajkaid most már meg nem csókolja soha!" 
B.M.